7.  A szertartás

Mikorra leértek, a terem már fel volt díszítve. Mintha egy temetés kezdődne éppen. A helység tele volt fekete szárnyú emberkinézetű lényekkel. Odamentek a terem végébe, ahol két szék állt, előtte egy fekete koporsó.

Satsi:-     Hozzátok be a hanyout!- Kiáltotta az uralkodó, mire két őr behozta Inuyashát. Fekete színű hosszú ruha volt rajta. Alig bírt benne mozogni.  Mikor meglátta Kagomet teljesen belefeledkezett a látványba. Kézen fogva álltak a koporsó előtt Satsival. Inuyashát belefektették a koporsóba, majd leláncolták. Inuyasha teljesen tehetetlennek érezte magát. Nem tudta, hogy hogyan tudná magához téríteni Kagomet.

Az alagútban:

Shippou:- Milyen messze van? Már alig bírok menni.

Sango:-    Gyere, ülj fel Kirara hátára!

A kis rókadémon egyből felugrott Kirarához.

Miroku:-  Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az alagút.

Sango:-    Miért mit hittél? Hogy amint lépsz hármat, belebotlasz egy ajtóba?

Miroku hátranézett Sangora, majd mielőtt még a démonvadász szólhatott volna nekiment egy falnak, ami mellett egy ajtó volt.

Sango:-    Ó! Nem tudtam, hogy ha kívánok valamit az teljesül is. Ha ezt tudtam volna, már előbb mondom.

Miroku:-  Nagyon vicces. – Majd a szerzetes megpróbálta kinyitni az ajtót, de az be volt zárva. – Nem tudok bemenni. Valaki bezárta.

Sango:-    Hagyd majd én.- De ő sem tudta betörni az ajtót.

Shippou:- Próbáljátok meg együtt.

Miroku:-  Nem rossz ötlet. Sango?

Sango:-    Miért is ne.

Miroku:-  Háromra jó? Három!!!

Teljes erőből nekimentek az ajtónak, mire az kitárult. Viszont a nagy lendülettől Miroku a hátára esett, Sango pedig Mirokura.

Miroku:-  Nem esett semmi bajod?

Sango:-    Nem. Köszönöm, hogy ,,rád” eshettem. – Azzal Sango szenvedélyesen megcsókolta Mirokut. Majd szerzetes viszonozta. Így teltek el hosszú másodpercek.

Shippou:- Khmm. Nem akarok megzavarni semmit, de meg kell mentenünk INUYASHÁÉKAT!!!

Sango rögtön felkelt Mirokuról, a szerzetes úgyszintén. Mindketten elpirultak, és próbálták elterelni a szót.

Sango:-    Hol vagyunk?

Miroku:-  Egy könyvtárban. Legalábbis erre következtetek a sok tekercsből és térképből.- A szerzetes levett egy térképet a polcokról, és megnézte. – Elképesztő! Egész Japán le van rajzolva. Ezzel még kezdhetünk valamit! – Azzal elrakta.

Sango odament ahhoz az asztalhoz, ahol Satsi beszélt Narakuval.

Sango:-    Mi ez a tekercs?

Miroku:-  Ez a távolság tekercse. Ezzel tudja tartani a kapcsolatot két ember, ha távol vannak egymástól.

Sango:-      Elképesztő.

Shippou:- Mindez szép és jó, de menjünk tovább!!!

Miroku:-  Igazad van Shippou. Jössz Sango?

Sango:-    Igen jövök.

Kirohantak a szobából és folytatták útjukat Inuyasháékhoz.

A trónteremben:

Satsi:-      Hű angyalaim! Örülök, hogy velünk vagytok, mikor én és imádott szerelmem összekötjük életünket. Kezdődjön a szertartás!

A tömeg éljenzett.

Inuyasha csak feküdt a koporsóban, és nem tudta mit tegyen. 

Inuyasha: ,, Nem hagyhatom, hogy az az átkozott elvegye Kagomet. Ha elveszítem, abba beleőrülök!”

Inuyasha:-  Engedd el te nyavalyás! Engedd el Kagomet!

Satsi:-         Fogd be, te korcs! Nem tehetsz már semmit. Különben is én a helyedben az életemért aggódnék!

Inuyasha:-  Nem érdekel, hogy mi lesz velem! Én csak azt akarom, hogy Kagome ne egy olyan férfival legyen, aki csak kihasználja. Kagome hallasz engem? Kérlek, ne ess ennek az átkozottnak a csapdájába! Kérlek, ne hagyj el engem! Abba beleőrülök!

Inuyasha szavai hatottak Kagomera, aki így magához tért.

Kagome:-   Inuyasha! Mi történt veled? – Kagome elment Satsitól és Inuyashához térdelt.

Satsi:-       Te átkozott hanyou. Gyengítetted az erőm a lány fölött. Kagome azonnal gyere ide hozzám!

Kagome:-   Eszem ágában sincs hozzád menni!

Satsi odament Kagomehoz elrángatta Inuyashától, és megcsókolta.

Mirokuék e közben értek oda és egy oszlop mögül nézték a fejleményeket.

Sango:-       Ne avatkozzunk közbe? Az a fiú mindjárt felfalja Kagomet!

Miroku:-     Még várjunk egy kicsit.

Satsi elengedte Kagomet, majd kiadta a parancsot.

Satsi:-         Öld meg most Inuyashát! – Azzal Kagome kezébe adott egy tört ami varázslattal volt felruházva.

Kagome odaállt Inuyasha elé, majd engedelmesen felemelte a tört. Kész volt, hogy Inuyasha szívébe szúrja. Ám ehelyett a mellette álló Satsi hasába vágta. Satsi először a meglepettségtől, majd a fájdalomtól alig tudott megszólalni.

Satsi:-         Kagome… miért?…őrök… fogjátok…el…

Nem sokkal később elkezdett begyógyulni Satsi sebe, de sokkal lassabban, mint bármikor. Eközben az őrök is megjöttek.

Miroku:-     Most!!! – azzal mind Sango, mind Kiraráék előjöttek rejtekhelyükről, és támadásba lendültek.

Sango:-       Hiraikotsu! – a csontbumeránggal könnyedén ölte meg a szárnyaló őröket, még a vendégeket is, akik az esküvőre jöttek.

Miroku:-     Kazanaa!- Miroku elkezdte beszippantani az őröket.

Inuyasha még mindig a koporsóhoz volt kötve. A hanyou odakiáltott Kagomenak.

Inuyasha:-   Kagome segítenél kinyitni a láncokat?

Kagome rögtön odarohant Inuyashához és segített neki. Miután a lány kioldozta a hanyout, Satsi elkapta. Magához húzta, és egy tört szorított a nyakához. Inuyasha ezt látva megrémült.

Inuyasha:-   Azonnal engedd el!

Satsi:-          Ha megparancsolod az embereidnek, hogy hagyják békén a szolgáimat!

Inuyasha odakiabált Mirokuhoz, hogy hagyják abba az öldöklést. Nem tudták mi okból, de mindketten abbahagyták.

Inuyasha:-   Tessék, megtettem. Most pedig azonnal add vissza Kagomet!

Satsi:-      Nem hagyom, hogy veled legyen. Nem hagyom, hogy elvedd tőlem.- azzal a lány hasába szúrta a tört, és odadobta a hanyouhoz.

Kagome Inuyasha lába elé esett, majd a fiú megfogta a lányt. Óvatosan lefektette a földre, majd megnézte, hogy nem esett e komolyabb baja. Szerencsére a seb nem volt túl mély és a lány nehezen, de tudott beszélni.

Inuyasha:-  Kagome kérlek, tarts ki. Esküszöm, megbánja ez az átkozott, hogy hozzád mert nyúlni.

Kagome:-   Inuyasha…vigyázz…- de Kagome nem tudta tovább folytatni, mert elájult.

A hanyou felállt és könnyek gyűltek a szemébe. Nem akarta elveszíteni a lányt. Ahhoz túlságosan is szerette. Gyűlölettel telve Satsi felé fordult, és elővette a tetsusaigát.

Inuyasha:-  Ezért megfizetsz! – azzal Inuyasha neki rontott Satsinak.

Sango látta Kagomet összeesni és gyorsan a lányhoz sietett Shippouval együtt. Miroku még mindig harcolt az őrökkel, akik a kazananak köszönhetően már csak ketten voltak.

Sango:-      Shippou maradj itt Kagomeval, én megyek segíteni Mirokunak.

Shippou:-   Rendben.

Ám Sango alighogy felkelt látta, amint Miroku megsérült. A démonvadász gyorsan oda futott. A szeme előtt esett össze a szerzetes, de nem foglalkozhatott vele, ehelyett könnyes szemekkel megölte az őröket. Letérdelt Miroku mellé, aki őt nézte. Sangoból előtörtek a könnyek, és végigfolytak Miroku arcán.

Miroku:-   Sango ne aggódj, nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem.

Sango Miroku fölé hajolt, és megcsókolta. Olyan óvatosan, lágyan, mintha azzal akarná védeni őt. Mikor abbahagyták, sokáig csak néztek egymásra.

Miroku:-    Sango kérdezhetek valamit?

Sango:-      Mi lenne az?

Miroku:-   Lennél a gyerekeim anyja?

Sango sokáig nézte Mirokut. Rájött, hogy nagyon szereti őt, és nem akarta elveszíteni.

Sango:-     Igen.

Inuyasha és Satsi továbbra is harcoltak. Satsi a tőrrel, ami időközben karddá változott,  Inuyasha a tetsusaigával.

A féldémon akárhányszor is próbálta, nem tudta megölni Satsit. Sebei mindig beforrtak. Inuyasha:,,A szélvágót kell használnom.”

Inuyasha:-Szélvágó! –ezzel a támadással Satsi pár méterrel távolabb repült és vérzett. A seb egyre lassabban ugyan, de mégis beforrt.

Satsi:-      Látod hanyou? Engem nem tudsz megölni!

Kagome eközben felébredt, és Inuyasha felé fordult.

Kagome:- Inuyasha! Satsit csak a szent tőrrel tudod megölni. Azzal véste a kezembe a jelet, abban a tőrben van az ereje!

Inuyasha a Satsi kezében lévő kardra nézett, ami most ismét átváltozott tőrré. A fiú teljes erejével nekirontott Satsinak, és kicsavarta kezéből a tört, majd teljes lendületből a szívébe szúrta. Satsi utolsó leheletével halkan súgott valamit Kagomenak.

Satsi:-       Kagome…miért…- és a fekete angyalok ura hamuvá lett.

E pillanatban a kastély omlani kezdett. Mindenhol kövek estek le, és a padló szétvált. Inuyasha gyorsan felemelte Kagomet, majd elkezdtek kimenekülni. Kirara, Shippouval a hátán, ugyanígy tett. Viszont amikor Sango fel akarta segíteni Mirokut, megnyílt alatta a föld, és lezuhant volna, ha Miroku nem fogta volna meg a kezét. Ám szerzetes sem volt még teljesen erejénél, így ő is lecsúszott. Miroku az egyik kezével egy gyökeret fogott meg, hogy le ne zuhanjon, a másikkal Sangot fogta. A szerzetes lenézett Sangora, ám hirtelen eszébe jutott valami.

Miroku:-  Sango, megbízol bennem?

Sango:-    Tessék?

Miroku:-  Megbízol bennem?

Sango:-    Igen…

Miroku e pillanatban elengedte a gyökeret, és mindketten elkezdtek zuhanni.

Inuyasháék sikeresen kiértek a védőpajzson kívülre. Látták, ahogy az egész kastély összeomlik. A megmaradt fekete angyalok ijedten szárnyaltak el a birodalomból egy új helyet keresve.

Inuyasha:-Kagome jól vagy?

Kagome:- Jól vagyok, köszönöm- majd óvatosan felállt Inuyasha öléből.- Hol vannak Mirokuék?

Inuyasha:-Nem láttam őket. Shippou, elmész Kirarával megkeresni őket?

Shippou:- El.- azzal Shippou és Kirara elindultak Mirokuék keresésére.

Kagome sokáig nézte a romhalmazt, ahol nemrég majdnem hozzáment egy olyan ,,lényhez” akit tiszta szívéből gyűlölt. Inuyasha csak a lányt nézte. Látta, ahogy a szél játszadozik a hajával.

Inuyasha: ,,Milyen gyönyörű. Még így is. És az illata még most is olyan jó.”

Nem szóltak egymáshoz hosszú percekig.

Kis idő múlva Shippou megjelent Mirokuval és Sangoval.

Inuyasha:- Hát ti meg honnan jöttetek elő?

Miroku:-   A barlangon keresztül.

Inuyasha:- Milyen barlang?

Sango:-   Nem fontos. Csak az a lényeg, hogy ha nem bízok meg Mirokuban, most a holttestemet kutathatjátok.

Kagome hirtelen összeesett, és elájult. Inuyasha hangját hallotta utoljára, amint azt mondta: ,,vigyük Kaedéhez”.

8. Egy új kezdett

Kagome felébredt. Mikor oldalra nézett észrevette Inuyashát is, aki őt nézte.

Inuyasha:- Jól vagy?

Kagome:-  Sokkal jobban, köszönöm. Hol vannak a többiek?

Inuyasha:- Elmentek neked és Mirokunak gyógynövényeket szedni.

Kagome:-  Hogy van Miroku?

Inuyasha:- Jól. Sango nagyon aggódott miatta.

Kagome:-  Azt hiszem, van köztük valami.

Inuyasha:- Kagome… ha valami komoly bajod esett volna… én… megöltem volna magam.

A lány felült és átölelte Inuyashát. Magához szorította, és elhatározta, hogy vele marad akármi, történjen is.

Kagome:- Inuyasha köszönöm, hogy megmentettél, és hogy nem hagytál el. És köszönöm, hogy soha nem adtad fel a reményt.

Inuyasha:-  Igaza volt annak a Satsinak. Egyszerűen meseszép vagy- Ezután a fiú lenézett Kagomera.

A lány követte a hanyou pillantását, és csak akkor vette észre, hogy a hasa be volt kötözve ugyan, de feljebb teljesen meztelen volt, mert a takaró lecsúszott a felsőtestéről. Kagome ijedten kapta magára a takarót. Inuyasha azonban leállította.

Inuyasha:- Ne…- és elkezdte csókolni a lány nyakát.

Kagome csak ült és hagyta, hogy a fiú azt tegyen vele, amit akar. Inuyasha megcsókolta a lányt. Szenvedélyesen, mint egy örvény, ami elnyel mindent, ami csak az útjába kerül. Kagome lassan levette Inuyasha ruháját és látta sebeit. Nem tudtak betelni egymás testével. Mind a ketten addig kényeztették egymást, amíg abba a bizonyos csodálatos világba nem kerültek.  Nem sokkal később Inuyasha oltalmazóan fogta az ölében a lányt, és még most is a nyakát csókolta.

Inuyasha:- Kagome… én…nem is tudom, hogy mondjam…

Kagome:-  Mit akarsz mondani?

Inuyasha:- Kagome…én…szeretlek.

Kagome felült a hanyou öléből és ránézett.

Inuyasha: ,,Miért kelt fel? Lehet, hogy nem kellett volna ezt mondanom. Mindjárt elkezd röhögni rajtam.”

A lány merően nézte Inuyashát.

Kagome:-  Én is szeretlek.- Súgta bizalmasan Inuyashának, majd közelebb ment hozzá, és tiszta szerelemből megcsókolta őt, majd elringatták egymást egy szebb álomvilágba.

Másnap reggel indultak tovább. Mikor Inuyasha felébredt, Kagome egy csókkal köszöntötte Kaede kunyhójában.

Miroku és Sango egy tóparton ébredt fel egymás karjában. Sango kelt fel előbb, és bement a tóba fürödni. Miroku is felkelt, és látta, amint a lány a vízben úszik. Bement ő is Sango után. A lány nem vette észre, mikor ébredt fel Miroku, így sikerült jól megijesztenie.

Sango:-     Áá! Ne ijesztgess.

Miroku:-   Elnézést- majd felkapta Sangot az ölébe, és egy csókkal némította el a lányt.

Sango:-      Ideje visszamennünk a többiekhez. Már biztosan aggódnak miattunk.

Miroku:-    Muszáj?

Sango:-      Igen- azzal kiúszott, felöltözött, és intett Mirokunak, hogy siessen ő is.

A szerzetes követte, és ő is felöltözött. Mikor visszaértek mindenki megnyugodott, mert már indultak volna őket keresni.

Sango:-     Nincs semmi baj, itt vagyunk.

Miroku:-   Nincs hát- majd egy csókot adott Sangonak.

Kaede:-     Hát már ti is?

Miroku:-   Miért? – Sango teljesen elpirult

Kaede:-    Ah, már értem.

Kagome és Inuyasha is kilépett a kunyhóból.

Inuyasha:-  Mehetünk már végre?

Miroku:-    Mehetünk.

Azzal elindultak, hogy együtt nézzenek szembe Narakuval. Kagome érezte, hogy ezen a napfényes reggelen egy új fejezet kezdődött el mindannyiuk életében.