5.

Pár perc múlva meg is érkeztünk a találka színhelyére. Mikor kiakartam szállni, ő azt mondta, h hagyjam, kiszállt a kocsiból, és ő nyitotta ki nekem a autó ajtaját.

-         Hölgyem?… - mondta csintalan mosollyal az arcán. Játszani akart? Hát jó, akkor én is belemegyek a játékba.

-         Köszönöm, ,,Jean”. –mondtam, teljesen orrhangon.J

-         Miyuki végre! Mondd hol a fenébe vol… - A barátnőm elkezdett felénk rohanni, majd mikor meglátta Atsunorit is, a nézése olyanná vált, mintha arra a ruhára nézne, amit már 1000 éve megakar venni magának. Szőke haja van (nyakig érő!), 155 cm, és mindig a legdivatosabb cuccokban jár. Minden héten más pasija van, úgy váltja őket mint a cukrot. Mellesleg járt már Yuzukival.

-         Á, szia Arimi. Bocs, h késtem, de tudod…-kezdtem neki az esedezést.

-         Á, Miyuki nagybátyja, Atsunori. Ugye nem baj ha tegezlek? – Már el is feledkezett rólam Arimi. Na, ő volt az, aki teljesen bele volt zúgva a nagybátyámba, és le is foglalta magának, mint jövendőbeli férje…  (író:* ugye Mes????J*)

-         Dehogy baj. Miért, olyan öregnek nézek ki?

-         Dehogy, dehogy… - mosolygott Arimi.

-         Nah, nem megyünk? Kösz Atsunori, hogy elhoztál idáig. Majd megyek haza ne aggódj. – Igyekeztem befejezni ezt az idétlen társalgást Arimi és Atsunori között…Valamiért nem tetszet…

-         Jó, de 18 órára gyere haza.

-         Rendben. Igyekezni fogok – Vettem ,,fájdalmas búcsút” kedvenc (és egyetlen) bácsikámtól, majd magammal rángattam Arimit is.

Mikor elhajtott Atsunori, méregdrága autójával, berángattam Arimit, az első kávézóba, tisztázni vele a dolgokat. Ott kerestünk egy szabad asztalt, és belekezdtem szent beszédembe:

-         Mégis mit csinálsz Arimi?!? Ő a bácsikám! Nagyon örülnék neki, ha nem a szemem előtt flörtölnél vele.

-         Jól van. Nyugi. De ha egyszer olyan helyes. Nem tehetek róla.

-         Jól van nem haragszom.

-         És különben is mit izgat téged, hogy kivel flörtölök. Eddig nem izgatott, ha a bácsikáddal flörtöltem.

-         Nem csak ő izgat, hanem… éppen idejében hagytam abba szép kis beszédemet. *Ufff. Túlságosan belefeledkeztem a beszélgetésbe.*

-         Hanem ki?

-         Senki, senki…

-         Ugyan, valld csak be. Nekem elmondhatsz mindent. – ez a mosolya, amit most rám villantott, szinte már vicsorgásnak is beillene.

-         Nem, mert neked úgysem tetszene.

-         Miért nem? Ki az?

-         Inkább kik azok! Ahj, Arimi, teljesen össze vagyok zavarodva.- ami így is volt. Az asztalon keresztül megöleltem Arimit, mintha ő adna nekem (lelki) támaszt. Ezt is vártam tőle.

-         Miért mi a baj? Mondd el. – most tényleg úgy viselkedett, mint egy rendes, odaadó, aggódó barátnő. Ezt is szerettem benne. Lehetett vele hülyeségeket csinálni, és mikor komor volt a hangulatom, ő mindig segített nekem.

-         Hát…na jó. Szóval, van két srác, aki tetszik nekem. Legalábbis azt hiszem. – a hangulatom ezt kimondva, 10-ről a 0-ra esett. És ez meg is látszott rajtam.

-         Két srác? És kik azok?

-         Hát az egyik…Yuzuki.

-         Mi??? Na, őt felejtsd el. Csak szenvedni fogsz mellette. Azonnal dobni fog téged, amint meglát egy szebb lányt.

-         Tudom, de..nem tehetek róla hogy tetszik. –igazság szerint azt akartam mondani neki, hogy megcsókolt, de arról az előző reakciója miatt lemondtam.

-         Hallgass rám Miyuki verd őt ki a fejedből, rendben? Nem lesz ennek jó vége.

-         Jó, rendben. Megpróbálom.

-         És ki a másik?

-         A másik…a másik…- a másik személy épp a kávéház kirakat előtt sétált el, majd lépett be a terembe.

Elkaptam a fejem elpirulva, és a pincér felé fordultam, aki az asztalunk mellett állt meg…

- Mit óhajtanak a Hölgyek?- kérdezte mosolyogva, miközben elővette a kis jegyzettömbjét mag a kicsi tollát…

- Én egy jeges kólát kérek!- mondta Arimi, elővéve a flörtölős tekintetét… de a helyes pincér figyelemre se méltatta, hanem felém fordult:

- És ön?- kérdezte, de én a sarokban lévő asztalt néztem… mármint azt, aki leült oda…

- És ön? Hölgyem?- tette fel ismét a kérdést a pincér. Odakaptam a fejem, és értetlenül pislogtam rá, majd egy pillanat múlva bevillant, hogy mit is akar itt ez a fazon, egy cetlivel a kezében…

- Én egy ásványvizet kérek, citromkarikával.- mondtam, majd lopva a sarokban lévő asztalhoz néztem…

- Aki…- rebegtem magam elé… elég furán nézhettem, mert mikor feleszméltem, a pincér állt ismét mellettem, és bökdösött…

- Kisasszony! Itt az itala!- értetlen volt. Elvettem tőle a poharat… mikor elment, Arimi csodálkozva szolt hozzám…

- Te most rámozdultál a pincérre?- kérdezte, miközben ismét a sarok felé néztem… Aki asztalához egy lány lépett…*a barátnője biztosan…*gondoltam…

- Te! Mit, né…- kezdte a barátnőm, majd megfordult, és mosolyogva nézett vissza ismét rám…

- Áh! Tehát ő a másik!- röhögött.*na ő is csak egy olyan barátnő!*mosolyogtam rá, majd hogy kimentsem magam, tagadni kezdtem…

- Nem! Már hogy lenne ő a másik?!? Nézd csak meg! Barátnője van!- mutattam rá, majd belekortyoltam szívószálas italomba… barátnőm is kortyolt…

- Jó meglátás! Vele se kezdj ki, pont ezért!- mondta.

- De én nem…- kezdtem, de Arimi közbeszólt…

- De! Te igen… De ejtsük a témát… Mondjuk…- gondolkodott el…*jó fej! Tudja, mikor kell témát váltani…*

- Hova menjünk először vásárolni?- Kérdezte, miközben a szívószálával játszott… jégkocka fel, jégkocka le…

- Nem tudom… Kezdhetnénk, mondjuk az ékszerboltban…

- Nem! Ez nem lenne ésszerű! Először ruhát kell nézni, és aztán jöhet ahhoz a kiegészítő!- mondta kicsit szemrehányóan…*igen… látszik, hogy ügyesebb ebben…*

- Rendben, akkor irány egy ruhabolt!- mondtam..

Felhörpintettük italainkat, majd fizettünk, és kimentünk… nem is értem, miért nem próbálta az őszülő, kopaszodó sörhasú csávót elcsábítani a tekintetével barátnőm…

Szemben majdnem egy hívogató kirakat állt… ott kezdtük… szép, és persze drága ruhák voltak ott…

Próbáltunk pár szép ruhát, de üres kézzel távoztunk…

Következő bolt árban közel volt az előzőhöz…

Egy sötétkék egybe ruhát próbáltam… randira tökéletes. Nem mintha randizni mennék… de ki tudja…J

Jól állt… Rövid volt, de jól állt… spagettipántos, és kicsit fodros szoknyás…”szívdöglesztő” voltam benne… legalábbis Arimi szerint… neki viszont divatban igaza volt…

Megvettem… Arimi is vett egy szoknyát magának… de neki jól is áll az összes mini.

Beráncigáltam barátnőmet egy ékszerboltba… a kedvenceim… vettem hozzá egy nyakpántot, melyen egy virág van átlátszó kőből. A barátnőm karkötőt vett, mely illett kis fehér minijéhez…

Járkáltunk tovább a boltok között, egyre gyülemlő szatyorhalmokkal…

Délután volt, és épp fagyit ettünk az egyik padon ülve, mikor nagybátyám sétált el tőlünk nem messze egy lánnyal mosolyogva… elöntött a méreg… vagy valami más. Megrepedt a tölcsér a kezemben, majd felálltam… nem is tudom miért… elég hülyén nézhettem ki, úgyhogy ki kellett találnom valamit.

- Bocsáss meg, de elfelejtettem valamit… majd beszélünk este…- mondtam, majd elindultam csomagjaimmal vissza a koleszba… a fagyit az első kukánál kidobtam. Nem kívántam…

Visszaérve a koleszba felcipeltem a cuccokat a lépcsőkön, majd a szobámban ledobáltam őket, és levetettem magam az ágyra… a cipőm magam mellé dobtam… fájt már a lábam a sok gyaloglástól…