Daisuke fejében úgy kavarogtak a gondolatok, hogy abba már-már beleszédült. Vérző szívvel fogadta el, hogy élete egyre bonyolultabb és sanyarúbb lesz, hála a történések egybefolyásának, vagy csupán a fanyar humorral megáldott sorsnak.

Dark: Úgy látom nem vagy túl jó hangulatodban.- visszhangzott az ismerős hang a fejében.

Daisuke: Ha jól következtetek, akkor vagy végre képessé váltál a velem való együttérzésre, vagy csupán nem a füleden ültél, és végre odafigyeltél.- felelt rá fásultan.

Erre nem kapott választ, csak egy kellemetlen fejfájást. Időközben felöltötte az estére szánt ruhát, amiben Dark-ként kívánt szerepelni, rá pedig azt, amiben Riku előtt szeretett volna mutatkozni.

- Jól megjegyezted, mi van rajtam Wiz?- kérdezte az éberen figyelő állattól.

A kérdezett válaszul, hajszálpontosan felvette gazdája alakját.

- Remek…- morogta Daisuke.- Csak ha lehet, próbáld meg kerülni a társalgást Riku-val, amíg oda nem érek!

A haditerv ekképpen szólt: míg ő Dark-ként ellopja a műkincset, addig Wiz Riku-val lesz (vélhetően kitart addig, amíg ő át tudja venni a helyét), és megpróbálja hitelesen eljátszani Daisuke-t. Persze meg kell említeni a többi apróságot is, miszerint az őrök csak későn neszelik meg, hogy a műkincsnek nyoma veszett és persze Hiwatarit is sikerül kijátszani (habár e-téren amondó volt, hogy már akkor is hálát ad az égnek, ha élve sikerül kicsusszannia a fiú kezei közül). A terv készen állt, már csak a megvalósítása hiányzott. Anyját sikerült rávenni, hogy fedezze őt azzal, hogy megpróbálja megkímélni Wiz-t, Riku esetleges kérdéseitől és persze alátámasztja azt, amit a telefonba hazudott a lánynak.

Daisuke megérezte, hogy ez a „Némileg”, több mindent takart. Az, ahogy Dark a szót kiejtette, meggyőzte erről.

Daisuke: Szép történet… csak egy kicsit szomorú.- vélekedett.- Mi lett az angyallal?

Nem kapott választ. Az órájára tekintett. Eljött az indulás ideje. Minden a megbeszélt terv szerint zajlott. Lassan megérkeztek az anyjával, a Riku-val megbeszélt találkahelyre. Daisuke még pár utolsó tanáccsal látta el Wiz-t, majd miután az, hajszálpontosan fel vette a külsejét, némileg nyugodtan hagyta ott őket.

*

Innentől Dark-é volt a terep. Könnyű volt észrevétlenül átjutnia a tömegen, de az igazi mutatvány még hátra volt. Hiwatari-nak még a nyomát sem látta, de az őrök feltűnően nagyszámban lévő jelenléte biztosította róla, hogy ő is a közelben lehet. Felszisszentet. Annyira mégsem lesz könnyű dolga, mivel Wiz, épp Daisuke-t fedezi, szárnyak nélkül kell megoldania a helyzetet. Így a tető kilőve, a bejáratnál próbálkoznia is fölösleges, az ablak helyből rossz ötletnek tűnik. Okoskodásának egy teherautó motorjának zaja vetet véget, arcára mégis gonosz mosoly kúszott, ahogy felmérte a járművet.

Gyerekjáték volt, arra a pár pillanatra meglapulni a teherautó alján (meg persze mocskos és büdös), és úgy bejutni a múzeum épületébe. Hálát adott mindenkinek, az embernek, akinek a fejében megfogalmazódott az ötlet, hogy a dolgozóknak meleg ennivalót adjanak, a szerény ételellátását biztosító céget és persze magának, hogy ilyen szemfüles. Innentől nem volt más dolga, csak a folyosók labirintusából kikövetkeztetni… merre a bús fenébe van a hőn áhított tároló, a medállal! Direkt 19:30-ra jött, mondván hátha valami gubanc lesz, erre nem eltéved?!

Dark dühében inkább nem válaszolt. Épp eléggé megviselte, hogy észrevétlenül tévedjen el a részletekbe nem, mert belegondolni. Ránézett az órára: 19: 47. Most már akcióba kellene lépni. Mivel jobb híján nem akadt más terve, elkezdte megfigyelni, merre sűrűsödnek az őrök előfordulása. Ez bevált. Győzelem! A rendőrök egy kis tárolót fogtak közre, a sikeresen meglelt terem túlsóvégében. Most jött a terv következő fázisa. Miszerint, jelen pillanatban (19: 50, kereken!) a múzeumon kívül a várakozó tömegben, anyja élesen elkiáltja magát, az ellenkező irányba mutatva: Ott van Dark! A színjátékot támogatón, egy fekete ruhás alak (az apjaJ), elinal a háztetőkön nyomában az elcsalt rendőrökkel. Dark abban bízott, hogy a rendőrfőnök elküldi a tárolót őrző embereit is hasonmása üldözésére. Ééééééééésssssssss… Bejött! A terem pillanatok alatt kihalttá vált. Ideje színre lépni! Lassan megközelítette a tárolót, majd szemügyre vette a tartalmát. A szép, nyakéknek kidolgozott medál csendben pihent a neki szánt díszpárnán, finom, ezüstből készült angyal szárnyak oltalmában.

- Hát itt vagy végre!- suttogta, miközben fájdalom járta át a szívét.

- Tudod… Volt egy olyan érzésem, hogy jobb lesz, ha, nem hagyom el a nyakláncot, bármilyen jelzést küldenek is.- csendült egy nyugodt hang a háta mögött. Dark megpördült a tengelye körül. Tőle kb. 3 méternyire Hiwatari állt, zsebre tett kézzel, miközben zavartalanul folytatta mondani valóját:- Még csak 19: 50 van. Te mindig pontos vagy Dark!- mondta mosolyogva.

Daisuke: Most mi lesz?!- nyögte.

Dark: Ne pánikolj!- sziszegte.