6.

Este felhívott Arimi, hogy megbeszéljük a dolgokat, de megkértem Atsunorit, hogy falazzon nekem. Nem volt kedvem beszélni senkivel.

Az egész vasárnapot magányosan töltöttem. Senki sem volt otthon. Legalább csendben, nyugalomban tudtam tanulni. Aznap este sem mentem le vacsorázni, pedig feljött hozzám Sanai és Michiru. Azt mondták, hogy direkt az én kedvencemet főzték: Fincsi szezámos csirkét, hozzá tavaszi tekercset. De hiába volt fincsi, én nem akartam lemenni. Nem akartam találkozni hármójukkal. Így korán lefeküdtem aludni.

Hétfő reggel, mint mindig, egyedül mentem be a suliba. (Már csak azért is, hogy ne terjengjenek pletykák arról, hogy fiúkkal lakom. Csak Arimi tudta, és az már elég is volt nekem.)

A suli, mondható szerintem akár 25. századi iskolának is. Külön belépőkártyánk volt, amit egy leolvasó (kb. olyan, ami a metrókban is van) ellenőrizet. Az egyenruha volt a legrosszabb. Az egész vörös négyzetrácsos volt, egy miniszoknyából, egy mellényből, egy ingből és egy hosszú, combközépig érő zokniból állt. A fiúknak ugyanez, csak zokni és szoknya nélkül. (nem rosszra gondolni, nekik ott volt a nadrágJ ).

Mikor beértem az osztályba, már jócskán megjött mindenki. Arimi is ott volt. Letettem a táskám, és oda mentem hozzájuk, mivel épp egy lánycsapat gyűlt ott össze.

-         Sziasztok.- köszöntem mindenkinek.

-         Hello Miyuki. – köszönt rám mindenki.

-         Miről beszéltetek?

-         Tudtad, hogy egy új srác jön ma az osztályba? Azt hallottam, hogy azért jött ide, mert egy ufó megtámadta a városát, és ide menekültek…

-         Tényleg, én meg azt hallottam, hogy megfenyegette az igazgatót, hogy ha nem jöhet ide, akkor felrobbantja a sulit.

Hát igen…Erről beszéltem. Nagy fantáziája van az osztályomnak, ezért nem lenne jó ötlet elmondani nekik, hogy 4 fiúval lakom együtt.

-         És hogy hívják? – kérdeztem, hátha egy normális kérdésre tudnak válaszolni.

-         Hogy, hogy hívják? Azt…nem tudom. – Vallotta be a legpletykásabb osztálytársam: Yusura.

Ekkor lépett be Michiru. Mint már említettem, Michiru az osztálytársam. Lerakta a cuccait, és felém jött. Próbáltam, úgy tenni, mintha nem venném észre.

-         Ő…Miyuki?

* Késő, idejött…biztos a tegnapról akar beszélni. De ne most, és ne velem! L *

-         Miyuki?

-         Ő…igen? Á, szia Michiru! Bocs most nem érek rá. – majd a fülébe súgtam.

-         A tegnapról majd később beszéljünk.

-         Hogy miről? Nem, én csak azt akartam kérdezni, hogy mi volt a lecke Matekból. Nem találtam meg.

-         Ja…vedd csak ki a táskámból. Én megcsináltam. Lemásolhatod, ha akarod.

-         Rendben, kösz. – Azzal a táskám felé vette az irányt, és kiszedte onnan a füzetet. Becsöngetésre éppen végzett vele.

Mindenki a helyére ment, és várta a matektanárt, ami nem jelentette azt, hogy nem lehetett mellette beszélgetni.

Pár perc múlva belépett a tanár, ezzel az üdvözléssel.

-         Ma lesz egy új diákjuk. Már ha megérkezik…Addig meg szeretném kérdezni Michiru urat, h milyen halmaz műveleteket ismer.

-         Uh…hát…halmaz műveletek…hát…- szegény Michiru. Ezt jól meg fogja szívni.

-         Állj meg vándor! Te nem tanultál.

-         Nem tanár úr, én tanultam, csak…

-         Szeretnéd, ha beírnék egy elégtelent?

-         Nem tanár úr…

Ekkor kopogás hallatszott, majd benyitott egy fehérbőrű srác. Hosszú fehér haja volt, amit összekötve hordott. Egész helyes volt. Egy papírt adott oda a tanárnak.

-         Á, szóval te vagy az új diák. Mi is a neved?

-         Samon Shirosaki vagyok.

-         Remek, foglalj helyet. Az osztálynak üzenem, hogy a bemutatkozást és egyéb formaságokat a szünetben rendezzék le.

Azzal Samon belecsöppent e ,,szerény” osztály életébe. A szünetben csak úgy hemzsegtek körülötte a lányok.

Órák után rögtön hazamentem, majd egyenesen fel a szobámba, ott bezárkóztam, felraktam a fülhallgatót, és hallgattam a discmanem, egész délután. Este olyan hétóra fele lehetett már, mikor valami zajra lettem figyelmes. *Biztos lent van valami, nem érdekel. * És hallgattam tovább a kedvenc együttesem legújabb cd-jét.

-         Miyuki gyere már le. Már félórája ordítunk neked, hogy gyere le.

Yuzuki hátulról, a vállamhoz dőlve súgta nekem a szavakat. Mintha ki akarta volna szívni a nyakamat.

-         Áááá! Ne ijesztgess Yuzuki. És miért menjek le?

-         Van egy meglepetésünk. Öltözz át, aztán gyere le.

Mivel még mindig az iskolai egyenruhámban voltam, igazat adtam neki az átöltözésben.

-         Rendben. 5 perc, és lent vagyok.

-         Oké. –mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-         Hagyd ezt abba!!! –ordítottam neki.

-         Oké, oké…csak úgy jött.- mosolygott rám. -  Na, akkor én megyek, de gyere le te is.

-         Ok. – azzal Yuzuki kiment a szobámból.

Gyorsan átvettem a ruhámat, egy fehér melegítő nadrágot, és egy kék topot vettem fel. Mikor lementem majdnem felbuktam a saját lábamban a döbbenetből. Az új osztálytársam ült a kanapén és éppen Sanaival, Akival és Atsunorival beszélgetett.

-         Hello. – Köszöntem olyan halkan, ahogy csak tudtam.

Senki nem hallotta meg köszönésem (hála az égnek) így a konyha felé vettem az irányt. Már majdnem elértem az ajtót, mikor az kinyitódott. Yuzuki állt ott, és egyből észrevette, hogy mit is szerettem volna. Megfogta a két vállam megfordított, és elkezdett tolni a többiek felé.

Atsunori figyelt fel rám előbb, így ő mutatott be Samonnak.

-         Samon, ő Miyuki, az unokahúgom. Ő is itt lakik, szóval lakótársak lesztek.

-         Őrülök, hogy megismertelek. Nem ismerjük mi egymást valahonnan? – lehet, hogy jóképű a srác, de az emlékező tehetsége nulla.

-         De, osztálytársak vagyunk.

És megkezdődött közös életünk Samonnal is…

A kanapén ültem… nyolc óra lehetett… mellettem az új diák, a fotelban pedig Atsunori ült… ő is eljött megismerkedni Samonnal… beszélgettek, de nem sokat értettem belőle.

- És…- ennyit halottam Atsunoriból… valami fontos élet dolgairól beszéltek…

Tényleg jóképű a nagybácsim…

Fejem a karfán volt… félig feküdtem… majd egy légy szállt az orromra, én meg egy nagyot ugrottam.

*Igen! Sikerült elaludnom! Ilyen nincs!!!* szidtam magam, majd fekete karórámra néztem…* a fene! Tíz óra lesz! Miért nem é…*ránéztem Atsunnorira.

- Miért nem ébresztettél fel? Holnap is suli van!- kiabáltam… a fáradság szólt belőlem… megse várva válaszát - amire a ledöbbenésétől nem nagyon lehetett számítani- elindultam a szobám felé…

Az ajtóm előtt jártam, mikor észrevettem valamit, ami az ajtóm előtt feküdt…

Egy kiscica! Kiáltottam fel majdnem… ez tudtommal tilos itt… nem szabad a kollégiumba hozni állatot…

De meg sajnáltam, így gyorsan felkaptam… szegény tiszta soványvolt…

-         Az ebédlőbe van tej!- kiáltottam fel halkan… a cicát az ágyra tettem, majd kilépve az ajtón, halkan becsuktam magam mögött.

Lesiettem a lépcsőn, persze halkan, majd az ebédlőajtón bementem… a konyhás nénik ajtaja viszont zárva volt.

-A fene egye meg!- káromkodtam, leültem egy székre…*reggelre éhen hal szegényke…*gondoltam, miközben a pult mögötti részt néztem…

Nyitva van egy ablak! Kiáltottam fel majdnem, majd az egyik ablakot kinyitottam, és kimásztam az utcára az ebédlőből… komolyan! Mint egy James Bond! Vagy egy besurranó tolvaj. Bemásztam a konyha ablakon. Nem volt túl nagy de épp átfértem. bennt megálltam, és körbenéztem… egy piros pötty villant meg egy pillanatra…

-A franc egye meg! Érzékelő!- tátogtam…

Mi a fenét tehet ilyenkor az ember? A fal tövében hihetetlenül lassan oldalazgattam… ez idő alatt majdnem felborítottam a tányéros polcot…

Elérve a tejes kancsót, átkoztam magam, hogy nem hoztam üveget… ha elviszem a kancsót, azt észreveszik!

*a fene!*gondoltam, majd egy nagyot ásítottam… nem érdekelt! Fáradt voltam… leemeltem a reggeli tejet, majd az ablakhoz lépdeltem… a párkányra tettem az italt, míg én kimásztam.

Kezemben a kancsó tejel az ebédlő ablakához siettem… ott bemásztam, majd a kijárathoz siettem. Az ajtón van egy üvegablak. Egy zseblámpa fénye világított az üvegre…

- A franc! A biztonsági őr!- mondtam csak úgy magamnak, majd a sarokba guggoltam, mely majdnem az ajtó mellett volt…

Nyitódott az ajtó. *Ha beljebb megy, kiszaladok!* gondoltam, miközben a fekete ruhás alak, alakok? Alakok? Aki és Yuzuki! -*Tudhattam volna! De mit kereshetnek itt?* kérdeztem magamtól, de amint beljebb mentek, kirohantam kezemben a kancsóval… felsiettem a lépcsőn, és le se nyugodtam addig, míg a szobámat be nem zártam… ott az asztalra tettem a kancsót, majd az ajtóra tettem a fülem, hátha halok valami zajt… de semmi.. nagybátyámék is már abba hagyhatták a beszélgetést…tehát senki sem követett! Hurrá!

Az asztalhoz mentem, és egy kis műanyag tányérba töltöttem tejet, amit az ágyamhoz vittem… a kiscica felébredt, majd megszagolta, és inni kezdte a finomságot. Megcirógattam a cirmos buksiját… majdnem teljesen fekete… olyan fekete alapon fehér cirmos… elég fura. De aranyos…

Miután megitta a tejet, a fürdő felé vettem az irányt, cuccaim között a cicával… őt is lefürdettem, majd hálóingemben visszacsörtettem a szobámba… bezártam az ajtót, és az ágyamba feküdtem… a cica a legalsó fiókban kialakított kiságyban aludt… az órámra pillantottam… 11 óra 59…*Remek! Ideje aludni!* gondoltam, majd magamra húztam a takarót, és elaludtam.

Hirtelen a zár kattanását halottam… kipattant a szemem… az órára néztem, hátha elaludtam, és ébreszteni jöttek… de nem. *hajnali 2 óra 23perc ki lehet ilyenkor???* vontam össze mérgesen a szemöldököm…az ágyam melletti teli ásványvizes flakont berántottam a takaróm alá. Ha kell, ezzel ütöm le a betolakodót! Becsuktam a szemem annyira, hogy még lássak, majd az ajtóra néztem… senki nem jött be, csak kinyílt az ajtó.

- Cicc! Cicc!- halottam, majd fél perc kínos csönd, és az ajtó becsukódott, és bezáródott…

Felkapcsoltam, az ágyamnál lévő lámpát, és a cicára néztem. Az dorombolva aludt…*de ki lehetett az?* kérdeztem magamtól…

- Lehet, hogy rájöttek, hogy van egy macska az épületben? Akkor kidobják a sintérnek! –mondtam magam elé, majd az ablakhoz siettem… kinéztem rajta… sehol egy sintérautó… Ki is nyitottam…

A hűvös esti szél belecsapott az arcomba… nem zavart… lenéztem… ott sem volt autó…*ez nem lehet igaz! Akkor kié a macska? Mert csak is a gazdája jöhetett ide…*gondoltam, majd az ajtóhoz ugrottam, a kulcsommal a kezembe… benyomtam azt a zárba, hogy még egyszer senki ne tudjon bejönni… és visszamentem az ágyamhoz… mielőtt lefeküdtem volna aludni, a macskára néztem. Rendben volt.

A párnámra hajtottam a fejem, és el is aludtam.

Köhögtem egy nagyot. A franc! Megfáztam! Az ablakra néztem… *Nem csuktam be! Nah ilyen az én formám…* felültem, és az ablakhoz mentem… megszédültem kicsit…* Ez nem lesz így jó!* gondoltam, majd becsuktam az ablakot.

Az ajtón kopogtattak… az órámra néztem…*már el kellett volna indulnom a suliba! A franc!*

Kinyitottam a zárat, és kitártam az ajtót… Atsunori állt ott…

- Te meg hogy nézel ki?- kérdezte… megnéztem magam a kis tükörben, ami a szobámban volt. Tiszta fehér arcom volt… mögém állt a nagybátyám…

Megszédültem, és a karjában kötöttem ki… ő lefektetett az ágyamba. Éreztem, hogy a combomon fel csúszik a keze, ezzel feltolódott a hálóingem… de volt rajtam egy rózsaszín bugyi… ez megmentett… gondosan betakart, majd kisietett azzal, hogy szól a Dirinek.

A cica az ágyam alatt dorombolt… benéztem… iszonyatosan fájt a fejem… ő aludt… így én visszafeküdtem…