Hóesés a holdfényben
Írta:Akane15

Japánban vagyunk, egy átlagos középiskolában. December eleje van és már mindenki nagyon izgatott a karácsony miatt... -Ááárg!! Ezt nem hiszem el!-mérgelődött Akane. -Mi a baj Arisa-chan(<--ez a beceneve)?-kérdezte Namika, az osztálytársa. -Tegnap Keishi megkért, hogy segítsek neki délután a tanulásban. -És?? Ez olyan nagy baj?-értetlenkedett Namika. -Ez nem is lenne baj, de ha nem is jön el akkor az már kifejezetten baj!!!-eközben Akane a falat taposgálta. -Ja, így már értem.-mondta lecsukott szemekkel Namika -És most...-de ezt nem fejezte be, mert ahogy kinyitotta a szemét meglátta Keishit amint belép az ajtón. -Keishi-kun, szia!- köszönt kicsit kínosan nézve Akanéra. Amikor Akane meglátta Keishit, odalépett hozzá és elkezdett vele üvöltözni, de szinte belebújt a fejébe, olyan közel hajolt. -Mégis mit képzelsz, egész délután ott vártalak, hogy jössz tanulni és nem jöttél, mégis minek nézel te engem?? -Háát, sajna más elintézni valóm akadt...-Keishin patakokban folyt a víz, hogy ezt megússza-és aztán pedig teljesen kiment a fejemből. -Igen és mi lehetett az a nagyon fontos elintézni való?-Akane még mindig nagyon dühösen ráncigálja Keishit gallérjánál fogva. -Az ajándékot vettem meg az osztályon belüli ajándékozáshoz...-Akane erre elengedte Keishit és felkiáltott: -TE JÓ ÉG!! Ezt teljesen elfelejtettem! Még meg se néztem, hogy kinek kell ajándékot vennem!!-ahogy ezt végig mondta, rohant az asztalához és hevesen elkezdett keresgélni a táskájában, Keishi pedig fellélegzett. -Na kit húztál?-kérdezte Namika kíváncsian. Közben Akane megtalálta a cetlit, amely a táskája legalján volt és elolvasta. -...ezt nem hiszem el...-kezdte halkan-EZ NEM LEHET!!!-aztán mint aki megfagyott úgy ült ott, Namika pedig kivette Akane kezéből a cetlit, elolvasta, majd elkezdett nevetni. -Haha hát ez remek, nagyon jól kifogtad Arisa-chan!-visszatette a cetlit és odament Keishihez. -Mondd, Keishi-kun, te kit húztál? -Nem mondhatom meg. -Na légyszíí, mondd meg, nem mondom el senkinek, csak kíváncsi vagyok!-Namika összetett kézzel hajlongott. -Rendben megmondom.-Keishi odahajolt hozzá, és megsúgta neki. -Haha, hát ez nem lehet igaz!-könnybe lábadt szemekkel kezdett el nevetni Namika -ez remek, szegény Arisa-chan!-és leült a helyére. -Naa, mi van mondd már meg mi olyan vicces Namika??-tért magához sokkoltságából Akane. -Áá, semmiség!-mosolygott még mindig Namika. Be is csengettek. Ez a délelőtt hamar elment. Akane indul hazafelé. Útközben elkezdett gondolkodni.*...ezt nem hiszem el, pont Keishit húztam, pont őt, remek. Egyáltalán mit vegyek neki...* -Ahh...vajon mit vegyek...-sóhajtotta egy pillanatra megállva. Hátranézett és látta, hogy Keishi jön mögötte. -Akane, szia!-köszönt neki Keishi. -Szia.-mondta majd elindult. -Mondd csak haragszol még rám a tegnapiért?-kérdezte Keishi Akanéra nézve. -Nemigazán.-mondta rezzenéstelen arccal Akane. -Jó akkor, ha nem gond, ma megyek fel hozzád...-Keishi amint ezt kimondta már el is tűnt. -Mii?? Várj, ma...-nézett oldalra Akane, de már Keishi nem volt ott-...ma nem jó...Remek, ma délután moziba akartam menni Namikával, mindegy, majd megkérdezem telefonon, hogy nem baj-e ha nem megyek el.-elkezdte keresni a mobilját, de amikor megtalálta elkezdett csörögni. -Halló, ki az? -Szia Arisa-chan -hangzott a telefonból. -Áá, szia Namika, pont most...-de Namika közbevágott. -Azért hívtalak, hogy nem tudok moziba menni. -Tényleg?? -Igen, úgyhogy a két jegyet bedobtam a postaládádba. -Jó, rendben, köszi.-mondta Akane kissé gondterhelten. -Akkor szia! -Szia Namika.-eltette a telefonját és közben meg is érkezett a panellakás bejáratához. Felment, előkotorta a kulcsát és bement. Amikor beért, ledobta a táskáját, majd ledőlt a kanapéra. Egyedül élt, nagyon aranyosan volt berendezve a lakása és mégis felnőttesen. Kifújta magát, közben gondolkodott. *...mmm, vajon engem ki húzott ki?...ahh, és mit vegyek Keishinek, vajon mi tetszene neki?...na mindegy, majd kitalálok valamit...* Felült és vett egy hatalmas lélegzetet. -Na jó, elkezdek készülődni, mert nem fogok odaérni a moziba, Keishi meg szerintem úgyse fog eljönni.-bement a fürdőbe és letusolt. Amikor végzett valaki csengetett. -...pont most, ez nem igaz!-mérgelődött magában. Gyorsan magára kapta világoskék köntösét és sietett ajtót nyitni. Kinyitotta az ajtót és Keishi állt ott. -Szia!-mondta Keishi. -Sz...szia..-Akane kissé zavarban volt és csak állt. -Egyébként beengedsz, vagy itt fogunk állni az ajtóban? -Jaj, bocs, csak teljesen elgondolkoztam, gyere be!-Akane beengedte Keishit, aztán bezárta az ajtót. -Helyezd magad kényelembe, érezd magad otthon. Kérsz valamit inni? Teát vagy valami üdítőt? -Egy pohár almalevet, ha van.-mondta Keishi, miközben leült. -Van mindjárt hozom!-Akane bement a konyhába, kitöltötte és már hozta is. Ahogy jött megbotlott és az egész pohár almalé Keishi ölében, a nadrágján, a lába közt nem kis foltot hagyva kötött ki. -Jaj, nagyon sajnálom, csak megbotlottam és...várj mindjárt hozok valamit és megtörlöm!-zavarában Akane össze-vissza kapkodott. Gyorsan hozott egy törlőkendőt és elkezdte megtörölni Keishi nadrágját. Keishi is teljesen zavarba jött, úgyhogy pironkodva és kínosan kerülték egymás tekintetét. Végül Akane törte meg a kínos csendet. -Figyelj Keishi, ma moziba akartam menni Namikával, és nem tudott eljönni, így két jegy is a nyakamon maradt, szóval lenne kedved velem eljönni?-közben kivitte a poharat, és az asztalt is letörölte. Ahogy lehajolt, kicsit be lehetett látni a köntöse dekoltázsánál és Keishi annyira bámulta, hogy nem hallotta amikor Akane kérdezett. -Keishi, figyelsz? -I..igen, tessék? -Azt kérdeztem, hogy lenne-e kedved eljönni velem moziba. -Persze. -Remek! Akkor mindjárt elkészülök, egy perc!-mondta Akane boldogan és rohant a fürdőbe felöltözni. Amikor készen volt és Keishi elé állt. Keishinek szinte a földről kellett felszedni az állát. Akanén nagyon szép sárga ruha volt, és szép kék szalaggal volt összefogva a haja. -Na, mehetünk?-kérdezte mosolyogva Akane. -Mehetünk.-tért magához lehengereltségéből Keishi. Felsegítette Akane kabátját, aztán indultak. Megvolt a mozizás és visszafelé kitalálták, hogy elmennek egy cukrászdába. -Figyelj, Keishi beugorjunk abba a kis sarki cukrászdába? -Nekem van egy jobb ötletem, gyere!-Keishi megragadta Akane kezét és húzta maga után, fogott egy taxit, majd beszálltak. -Keishi, mégis hova megyünk?-kérdezősködött meglepetten Akane. -Majd meglátod, ha odaértünk! -Naa, mondd meg, kérlek!-könyörgött Akane. -Mindjárt meglátod! Már itt is vagyunk!-kiszálltak a taxiból, Keishi kifizette, Akane pedig tovább kérdezősködött. -Na, de most komolyan, áruld már el! -Nézz hátra.-mondta mosolyogva Keishi. Akane megfordult és teljesen megdöbbent, a város legújabb és legjobb cukrászdája előtt álltak. -Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Ugye nem gondolod komolyan, hogy ide hozol?-Akane a meglepettségtől alig jutott szóhoz. -Dehogynem! Gyere menjünk be!-bementek, kellemesen elbeszélgettek és sokat nevetgéltek. Lassan indultak visszafelé. Már félúton jártak, amikor elkezdett esni a hó. Elkezdték egymást hógolyókkal dobálni, belökdösni egymást a hóba. Mire a panellakáshoz értek, mind a ketten csurom vizesek voltak. -Gyere Keishi, majd nálam megszárítkozunk!-mondta Akane, elővette a kulcsát, kinyitotta az ajtót és bementek. -Ülj le, mindjárt hozok egy törölközőt.-gyorsan hozott egy törölközőt és odanyújtotta. -Tessék, Keishi.-megszárítkoztak, még beszélgettek egy kicsit, Keishi pedig indult haza. -Hát, azt hiszem nekem most mennem kell.-mondta Keishi, majd felállt. -Kár, de majd holnap találkozunk, igaz?-kérdezte még az ajtóból Akane. Keishi egy emelettel fentebb lakott. Egy lépcsősort fentebb ment, és onnan válaszolt. -Valójából azért jöttem, hogy elköszönjek, mert elfogok menni egy jó időre.-Keishi ezt teljesen komoly, elszánt arccal mondta. Ahogy ezt Akane meghallotta odarohant hozzá és kicsit könnybe lábadt szemekkel nézett Keishire. -Kérlek, ne menj el Keishi!-könyörgött Akane, és megölelte Keishit. Néhány pillanatig így álltak, aztán Akane szemei hirtelen kikerekedtek, és az egész arca elkezdett vörösödni. Keishi keze ugyebár Akane fenekén pihent. -DISZNÓ!!!-üvöltötte Akane, majd egy hatalmas pofont kevert le Keishinek.-Ezt a fogdosásért kaptad!-mérgében Akane megtudta volna folytani Keishit. -Amúgy, nem is megyek el, csak ugrattalak!-Keishi nagyon elégedett mosolyt vágott ehhez a mondatához. -Jó, akkor most boldog lehetsz!-Akane mérgesen sarkon fordult és indult volna lefelé a lépcsőn, de ekkor Keishi megragadta és csuklójánál fogva visszarántotta, majd megcsókolta. Akane eleinte olvadozott a csóktól, aztán erőt vett magán és ismét egy hatalmasat kevert le Keishinek. -Ezt...ezt pedig csak úgy!-mondta, majd lerohant a lépcsőn, bement a lakásába és becsapta maga után az ajtót. Keishi pedig csak ennyit jegyzett meg magának: -Ez akkor is megért két pofont.-aztán zsebre tette a kezét és felballagott a lépcsőn a lakásába. Akane az ajtónak háttal támaszkodva állt, és teljesen meg volt rökönyödve. Kezét a szájára tette, majd lassan összecsuklott az ajtó előtt, néhány percig mint aki nincs magánál úgy ült, aztán halkan hitetlenkedett magában. -...ezt nem hiszem el...megcsókolt, Keishi megcsókolt engem...-nem sokkal később felállt, de még mindig úgy közlekedett, mint akit elvarázsoltak. Bement a hálószobába, ledőlt az ágyára, és el is aludt. Reggel van, Akane ébredezik, álmosan ránéz az órájára, majd teljesen megdöbben. -Mííí?? Negyed nyolc?? Elfogok késni a suliból!-a nagy sietségben levágódott az ágyáról, de gyorsan felpattant és rohant öltözni. Gyorsan magára kapta az iskolai egyenruháját, és mint a rakéta rohant az iskolába. Még éppen időben ért be, lihegve leült a helyére, majd szusszant egyet. *...még jó, hogy tegnap a plázában, amíg Keishi el volt foglalva a katonai könyvekkel, addig megvettem az ajándékát. Alig várom, hogy megjöjjön mindenki és átadjuk az ajándékokat, olyan kíváncsi vagyok, hogy ki húzott engem...* Az osztályból mindenki megérkezett kivéve Keishit. -Arisa-chan, nem tudod hol van Keishi-kun?-kérdezte Namika. -Nem tudom, lehet, hogy beteg lett. -Aha, értem. Akkor, hogy adod át az ajándékát? -Majd elmegyek hozzá, úgyis csak egy emelettel lakik fentebb. -Jó, akkor majd mondd meg neki a nevemben, hogy jobbulást.-Namika le is ült a helyére. -...jó, megmondom...-válaszolta. Akane alig várta már a délutánt, de hiába várta, ez a délután olyan lassan ment el, mintha csak megállt volna az idő. Amint kicsengettek az utolsó órájukról is, máris rohant hazafelé. Csak addig lépett haza, amíg ledobta a táskáját és már ment is fel Keishihez. Bekopogott, de senki nem nyitott ajtót. Várt még néhány percet, aztán megunta és hazament. Már csak néhány nap volt csak karácsonyig, és Akane minél hamarabb át akarta adni az ajándékát. Ez volt a szünet előtti utolsó nap. Akane a szobában feküdt az ágyán, és hatalmasakat sóhajtott. *...ahh, már csak két nap van karácsonyig, vajon, hogy adjam át az ajándékot?...* Az elmélkedést megzavarta, hogy valaki csöngetett. Akane felpattant, szaladt ajtót nyitni. Teljesen lázba jött, hogy talán Keishi az. Kinyitotta az ajtót, de csak a postás volt. -Szervusz. Akane. Hogy vagy?-köszönt a postás. -Áá, jó napot Mr. Takana. Levelem jött?-kérdezte kíváncsian Akane. -Hát most nem, csak egy számla, és most azért jöttem fel, mert alá kell írni. -Aha, értem.-Akane alá is írta a papírt. -Nos, akkor további jó napot Kuramochi kisasszony! -Viszlát!-mondta Akane, bezárta az ajtót, letette a számlát sz asztalra és ledőlt a kanapéra. Ahogy feküdt, elszenderedett, aztán éjszaka arra ébredt, hogy már megint csengetnek, Teljesen felháborodott, mert éjnek-évadján zargatják. Dühösen kinyitotta sz ajtót és majdnem elkezdett üvöltözni, de meglepődött, hiszen Keishi volt az. -Ke-Keishi??-teljesen megdöbbent. -Akane, szia.-köszönt Keishi. -Hogy kerülsz ide? -Miért, baj, hogy itt vagyok? -Nem, nem csak néhány napja kerestelek, és nem voltál otthon. -Orvosnál voltam, megfáztam a múltkori után. Aztán pedig még lábadoztam, szóval ezért nem voltam utolsó héten suliban.-magyarázta Keishi. -Gondoltam. Gyere be.-Keishi be is jött, leültek, Akane gyorsan készített egy kis teát és azt iszogatták. -Na, és most már jobban vagy? -Igen, sokkal jobban...-mosolygott Keishi, majd belekortyolt a teába. -...Keishi, nagyon durva voltam veled a múltkor?-kérdezte Akane lesütött szemekkel, a csészéjét kocogtatva. -Nem, dehogy, egyébként tényleg megérdemeltem, nagyon szemtelen voltam. -Akkor jó...-mondta Akane kicsit elpirulva, az ablak felé tekintve. -Nézd! Esik a hó!-kiáltotta Akane és az ablakhoz rohant, Keishi pedig utána. -Milyen gyönyörű...-olvadozott Akane-...olyan csodás... -Igen, és telihold is van.-tette hozzá Keishi. Ahogy ott álltak és nézték a hóesést, Keishi nem bírta megállni, hogy ne ölelje meg Akanét. Átkarolta, és odasúgta neki: -...szeretlek, Akane...-Akane teljesen el volt varázsolva. -...én is szeretlek...-válaszolta Akane, majd megcsókolták egymást. -Már majdnem elfelejtettem, itt az ajándékod!-mondta Keishi, és elővett egy kis dobozkát. -Várj, honom a tiédet is.-Akane szaladt, és idehozta ő is Keishi ajándékát. Átadták egymásnak, aztán kibontották. -Ahh, Keishi köszönöm!-mondta Akane miközben levette a kis dobozka tetejét. -Én is köszönöm...-mosolygott Keishi, aztán ő is levette a doboz tetejét. -Óó, ezt nem hiszem el! Ez gyönyörű!-kiáltott fel Akane. Egy szép fél szív medálos nyaklánc volt az. -Ezt én sem hiszem el.-mondta nevetve Keishi és kivette ő is az ajándékot a dobozból, és az is egy fél szíves nyaklánc volt. -Még egyszer köszönöm!-lelkendezett Akane, Keishi nyakába borulva. Még egyszer megcsókolták egymást, aztán tovább nézték a csodás hóesést, a holdfényben. VÉGE!